|
Palánki Ferenc a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye új megyéspüspöke
2015. szeptember 21., hétfő 12:14 
A Szentatya szeptember 21-én Palánki Ferencet a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki. Ünnepélyes beiktatásáig az egyházmegyét Bosák Nándor püspök, mint apostoli kormányzó vezeti.
Palánki Ferenc 1964. március 11-én született Balassagyarmaton. Az érettségi után a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát. 1989 és 1994 között elvégezte az Esztergomi Hittudományi Főiskolát, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetében szerzett licenciátust 2000-ben. 1994. június 18-án szentelték pappá. 1994 és 1996 között káplán Balassagyarmaton. 1996-tól 2000-ig Dorogházán, majd 2000-2005 között Püspökszilágyon plébános. 2005 és 2010 között a Váci Propedeutikus Szemináriumban spirituális. 2010. augusztus 1-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet spirituálisa. 1999 és 2010 között ügyvéd, majd kötelékvédő a Váci Püspöki bíróságon. 2010. december 27-től az Egri Főegyházmegye segédpüspöke. Püspökké szentelése 2011. február 26-án volt az egri főszékesegyházban. Ezt követően érseki helynöki kinevezést kapott Miskolcra. 2011-től az Egri Főszékesegyházi Káptalan tagja, olvasókanonok, majd 2011. augusztus 1-től Miskolc-Mindszenti plébános. 2013 decemberétől az Egri Főegyházmegye általános helynöke. Budapest, 2015. szeptember 21. a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága Erdő Péter: Felelősek vagyunk családjaink és népünk iránt, de ez nem jelent önzést 2015. augusztus 20., csütörtök 22:23
Erdő Péter bíboros, aki ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka is volt egyben, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival és Alberto Bottari de Castello apostoli nunciussal együtt mutatta be a szentmisét. Szent István király ünnepén arra emlékezünk, hogy hogyan lehet a keresztény hit erejében és örömében országot építeni – fogalmazott a szentmise elején mondott köszöntőjében a a főpásztor. Első szent királyunk tanácsát kérjük a megmaradáshoz – intett a bíboros –, mert az az alap, amelyre ő országunkat építette, ezer éven át tartósnak bizonyult. Vallatjuk örökségét, kérjük közbenjáró támogatását, hogy az ő szellemében kapjunk eligazítást történelmünk változó körülményei és drámai kihívásai között – tette hozzá. Ezt követően a bíboros megáldotta az új kenyeret. Erdő Péter bíborosnak a szentmisén elhangzott prédikációját teljes terjedelmében közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek! 1. Szent István napján mindig ugyanazt a személyt ünnepeljük: államalapító első szent királyunkat. Ugyanazok a szentmise olvasmányai is. De ugyanaz az életszentség, ugyanazok a szentírási sorok évről évre új igazságokat villantanak fel. Mert minden évnek van sajátos hangulata, minden évben sajátos a helyzet, az örök igazságok üzenetein belül minden évnek megvan a maga témája.
Először csak hírek érkeztek, csak társadalmi viták hangzottak fel. Egy ideig a külföldi tudósítások uralták a képzeletünket. Azok a tömegek jelentek meg a szemünk előtt, akik túlterhelt lélekvesztőkön igyekeztek Líbiából Olaszországba jutni, és akik közül újra és újra százak fulladtak a Földközi-tengerbe. Hallottuk Szentatyánk, Ferenc pápa bátor megszólalásait is, amelyek szenvedélyesen fejezték ki a bajbajutott emberek iránti együttérző, keresztény szeretetet.
Aztán hallottunk nagy, nemzetközi vitákról, útkeresésekről és európai folyamatokról, gazdasági és jogi problémákról. Nem sokkal később hazánkban is immár mindenki számára látható módon megjelentek azok az emberek, akiket sokan menekülteknek, mások migránsoknak neveznek. És el kellett gondolkodnunk arról, hogy mit látunk a mai világban. Az idősebb generációknak eszükbe jutottak a régi tapasztalatok. A háború utáni kitelepítések vagy menekülések – mondjuk a németeké Magyarországról, vagy a magyaroké a szomszédos országokból. Tömeges szenvedések emlékei. Olyan eseménysorok, amelyek Isten szolgája Mindszenty József bíborost sokszor arra kényszerítették, hogy bátran felemelje a szavát az emberi személy és az emberi méltóság védelmében. Sokakban megjelentek Európa-szerte, és nem csak hazánkban, az aggodalmak is. Sok egyoldalú nyilatkozat hangzott el. Felmerült a kérdés, hogyan lehet az, hogy ugyanabban a világban élünk, de az egyik ember csak az egyik elemét, a másik pedig csak a másik vonatkozását tudja látni ugyanannak a dolognak.
Aztán jöttek a számok, a statisztikák, az előrejelzések, és ma ott tartunk, hogy mindenki elismeri: itt hatalmas, nemzetközi méretű folyamatról van szó. Olyan történésről, amely messze meghaladja akár az egyéni lehetőségeinket, akár országunk képességeit és méreteit. Olyan jelenséggel állunk szemben, amelynek teljes mélységét, okait, hatásait nem ismerjük, talán nem is tudjuk megismerni.
3. Akkor hát mi a teendő? Mit mondhat a hívő ember, mit mondhat az Egyház? Vagy jobban teszi, ha bölcsen hallgat, mert hogyan minősítse erkölcsileg azt, aminek a tényleges valóságát nem is egészen ismeri? Ez azonban helytelen válasz lenne. A csüggedés kísértése. Mert mióta világ a világ és ember az ember, újra és újra szembe kellett néznie olyan jelenségekkel, amelyeket nem ismert és nem értett teljesen. De cselekedni mégis kellett, és az élet sokszor nem ad gondolkodási időt.
Milyen útmutatást ad nekünk a hitünk? Mire tanít Szent István öröksége? Tanít a segítő szeretetre, tanít a felelősségre önmagunk és életünk alapvető intézményei iránt és tanít a Gondviselésbe vetett bizalomra. Mindenekelőtt maga Krisztus a szeretet parancsát főparancsnak nevezte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből (…) Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Minden emberben meglátjuk Isten képét, mindenkinek, aki valódi szükséget szenved, segíteni akarunk. De az sem újdonság a történelemben, hogy a javak, az erőforrások, a lehetőségek nem elegendők mindenki számára. Mindenekelőtt tehát az igazságtalanságokkal kell szakítanunk. A nagy, a nemzetközi, a globális igazságtalanságokkal, például azzal, hogy önző gazdasági érdekek miatt tönkretesszük a környezetünket, hogy nagy térségek maradnak ivóvíz nélkül, hogy országnyi területeken válik lehetetlenné a klímaváltozás miatt a mezőgazdasági termelés és az egyszerű emberek élete. De idetartozik az is, ha ugyanaz a munka az egyik országban úgy tűnik, tízszer vagy százszor több fizetésre jogosít, mint a másikban. Hazánkból is fiatal, életerős emberek sokasága vándorol ma nyugatra, mert úgy látja, csak így tudja megtervezni az életét, így tud lakáshoz jutni, családot alapítani. Ráadásul az az ember érzése, hogy ez nem is főként a magyarországi munkáltatók bűne, hanem rendszerszintű probléma, amit az egyén aligha tud megváltoztatni.
De segíthetünk, és hála Istennek, szerény lehetőségeinkhez mérten tudunk is segíteni karitatív és emberi problémákban, és ebben egyházi közösségeink ki is veszik a részüket. Tisztelet illeti a Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat, számos szerzetesrend, a Szent Egyed Közösség és sok-sok más katolikus és egyéb szervezet és közösség munkáját, akik emberséggel és szeretettel segítik azokat, akik a legjobban rászorulnak.
4. Szent István király Intelmeiben csodálatos, harmonikus rend képét rajzolja fel. A katolikus hit megtartásáról, az Egyházról, a főemberek és a katonák megbecsüléséről, az igazságosság és a béketűrés tiszteletben tartásáról beszél. Vagyis az igaz meggyőződésen alapuló igazságos rend képét rajzolja fel, a béketűrésről és az igaz ítéletről szól (Intelmek V, 2). Ezután tér ki a vendégekre és jövevényekre, az irántuk való jóindulatra, és figyelmezteti fiát, nehogy lerombolja azt, amit István király maga épített; szétszórja azt, amit ő maga „fogott össze” (Intelmek VI, 3). Egyszerre tartja szem előtt a rendezett és igazságosan működő országot és a felelős, befogadó nyitottságot. Megvan tehát mindenkinek a hivatása és a felelőssége.
És megvannak azok az értékek is, amelyek a segítő szeretetet hosszú távon lehetővé teszik. Ilyen érték mindenekelőtt a család. Mert ott tanulunk meg egymásra figyelni, ott tanuljuk meg, hogy rá vagyunk utalva egymásra. Mai korunk sokszor arra csábít, hogy szétszórtak, önzők legyünk és elszigetelődjünk egymástól. De az igazi közösségre és a meghittségre mégis mindenki vágyik. Kell tehát a jó család már azért is, hogy szeretettel tudjuk fogadni azt, akitől esetleg az élet megtagadta, hogy családhoz tartozzék.
És kell a nemzet. Kell az a közösség, amely átadja a nyelvet, a kultúrát, a történelmi tapasztalatokat, amely a saját zsenialitásával a maga módján tud szembe nézni az új és új kihívásokkal. Aki a saját értékeit ismeri és megbecsüli, az tudja tiszteletben tartani a másokét is. Tehát felelősek vagyunk családjaink és népünk iránt, de ez nem önzést jelent, hanem adni kész, bölcs felelősséget. És érték, örök érték az Egyház, a Krisztusban hívők közössége, ahová az egész emberiség meghívást kapott. Felelősek vagyunk azért, hogy Egyházunk örömteli, meghívó közösség legyen. Hogy arról ismerje meg Krisztus tanítványait a világ, hogy mennyire szeretik egymást. 5. Szent István király élete végén országát a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta. Mert minden nagylelkű igyekezet és minden emberi bölcsesség kevésnek bizonyulhat egy drámai történelmi helyzetben. István király azonban még élete végén is tanít minket. Arra tanít, hogy minden igyekezetünkön túl szükségünk van a bizalomra. Mert Isten nem hagy magunkra minket, gondja van ránk. Mindannyiunkat egyénileg is az örök boldogságra hív, de a Teremtő szeretetével nézi a népeket is. Szűz Mária mindannyiunk édesanyja. De nekünk, magyaroknak, különösen is Nagyasszonyunk és Patrónánk. Bízzunk hát szabadító segítségében. Majdnem háromszázharminc éve, hogy Buda felszabadult, hogy a Mátyás-templomból újra keresztény templom lett, hogy itt, a Kárpát-medence közepén megújult a kereszténység és a magyarság. Ezzel a bizalommal kérjük most is: Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária, könyörögj értünk! Szent István király, könyörögj értünk! Ámen. Az ünnepi szentmise végén hagyományos módon megtartották a Szent Jobb-körmenetet. A szertartáson részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság és Darák Péter, a Kúria elnöke, valamint az állami, társadalmi és kulturális élet számos képviselője. Fotó: Lambert Magyar Kurír Erdő Péter bíboros a családszinódus munkadokumentumáról nyilatkozott2015. június 23. kedd 18:42 Az Instrumentum Laboris című dokumentumot Erdő Péter bíboros, Lorenzo Baldisseri bíboros és Bruno Forte érsek mutatta be a Vatikánban a június 23-i sajtótájékoztatón a II. János Pál-teremben. Ez alkalomból a Vatikáni Rádió készített interjút Erdő Péter bíborossal, a szinódus főrelátorával.
– Megkérném Bíboros urat, aki nemrég mutatta be az őszi szinódus munkadokumentumát a Szentszék sajtótermében Bruno Forte és Baldisseri bíborossal, hogy felszólalását röviden foglalja össze a hallgatóknak. – Magának a dokumentumnak a keletkezéstörténetét Baldisseri bíboros mutatta be, hiszen ő mint a szinódusi állandó titkárságnak a vezetője, genezisében ismeri a szöveget. A tavalyi őszi szinódusnak a szinódusi zárójelentése képezte már az ősz végétől kezdve a munkaokmánynak az első, kiinduló részét – ez a szöveg beépítésre került a mostani munkaokmányba is. Ugyanakkor a kérdésekre, melyekre a világegyházból érkeztek válaszok, ugyancsak ki kellett térni külön, ezért egy viszonylag terjedelmes dokumentum keletkezett. Ebben a dokumentumban az egyes részek tematikailag is elkülönülnek egymástól. A mai napon hallhattuk azt, hogy a három nagy rész három hétnek a témája lesz; tematikusan fel lesz osztva a szinódus három nagy szakaszra, és mindegyiknek a végén nyelvi csoportok is dolgozhatnak az elhangzott felszólalások alapján. Jómagam az első résznek a bemutatására vállalkoztam, ami a helyzetet mutatja, a család és a házasság helyzetét a világban. Ebben a tekintetben fontos tényeket kellett kiemelni, ezek közé tartozott az intézményektól való menekülés vagy tartózkodás, ami egy általános jelenség, mely minden földrészen megtalálható. Ennek a keretébe illeszkedik a polgári házasságok számának is a csökkenése, ugyanakkor más nagy, külső körülmények is: a gazdasági körülmények, melyek a házasságot és a családot próbatétel elé állítják. Nagyon fontos ebben a tekintetben a migráció jelensége, mely gyakran tönkreteszi a családokat; hogyha az egyik szülő külföldön, a távolban kénytelen dolgozni, akkor előfordulhat, hogy a gyerekek vagy a másik szülő egy egészen más, független életet kezd, ami aztán nehezen helyrehozható. Ez is egy próbatétel. Próbatétel az is, amikor az egész család indul útnak, vagy hogy új hazát keressen, vagy legalább a munkahely megtalálása végett elhagyja a korábbi környezetét. Tehát itt egy nagy ellentét van az emberi személynek a szükségletei és a gazdaságnak a logikája között. A merkantilista módon szervezett gazdaság, amely a pénzügyi hasznot tekinti a legfőbb értéknek, úgy kezeli a dolgozó embert, mint egy termelőerőt, vagy mint egy eszközt arra, hogy profitot termeljen. Ez így nagyon általánosan hangzik, a valóság azonban az, hogy emiatt a családok minden rokoni, baráti, szomszédi, munkatársi, iskolatársi köteléket kénytelenek megszakítani, és túl gyakran áttelepülni messzi vidékekre. Ez azt eredményezi, hogy a közösségnek a megtartó erői nem érvényesülnek. Az individualizálódásban, az emberek magánéletbe való visszahúzódásában elég nagy szerepe van ennek a külső gazdasági nyomásnak is. Ugyanezt elmondhatjuk az alacsony bérek problémájáról: ha a dolgozóknak a bére olyan kevés, hogy abból még a maguk munkaerejét sem tudják reprodukálni, vagy legföljebb erre futja, akkor a család számukra egy fönntarthatatlan teher lesz, és meggyöngülnek a kapcsolatok a család egyes tagjai között. Sok ilyenféle problémára reflektáltak a világ püspökei, sok ilyen kérdés került elő a mostani anyagban, s azt hiszem, hogy a szinódusnak is méltó és nagyon aktuális témái lehetnek ezek. – A munkadokumentum második részében a szentségi házasságról is szó van. A házasság semmiségének a folyamatáról vannak eltérő, illetve megegyező vélemények. – A második és a harmadik rész a pasztorális feladatokról, tapasztalatokról, valamint a problémákra megoldások kereséséről szól, ezeket már nem én mutattam be; viszont tény, hogy a harmadik részben néhány egyházjogi utalás is található, ezek egyike a házasság érvénytelenségének kimondására szolgáló peres eljárás esetleges egyszerűsítése. Ez előkerült már a szinódusnak az előző szakaszában, nagyon sokan támogatták, és azóta is a válaszok mind ebbe az irányba mutatnak; a Szentatya meg is bízott még tavaly ősszel a szinódus kezdete előtt egy különbizottságot ennek az egyszerűsítésnek a szakszerű kidolgozására. Ez a bizottság a munkáját elvégezte, és javaslat formájában letette a Szentatya íróasztalára. Tehát most a pápai rendelkezést várhatjuk, hogy ebből mit és milyen formában tesz magáévá, mit óhajt ebben a dologban esetleg egyszerűsíteni. Tény az, hogy a két egybehangzó ítélet, ami az érvénytelenséget mondja ki, és ami ahhoz szükséges, hogy utána új házasságot lehessen kötni, az csak 1741 óta, XIV. Benedek pápa uralkodása óta volt előírva. Hogyha a kötelékvédő és a felek nem fellebbeznek, akkor elvileg lehetséges lenne, hogy egyetlen ítélet után is meg lehessen tartani az újabb esküvőt. Ennek a jogi és lelkipásztori körüljárása egy általános kívánság, és azt hiszem, hogy itt elég nagy az egyetértés. Sokkal kisebb az egyetértés abban, hogy a házasság érvénytelenségét akár közigazgatási eljárással, vagy püspöki intézkedéssel is meg lehessen állapítani, ki lehessen mondani. Itt egymással ellenkező vélemények is elhangzottak. Ugyancsak elég sokszor fölmerült a gondolat, hogy a házasságot kötőknek a hite nincs-e befolyással magának a házasságnak az érvényességére. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi egyházi törvénykönyveink méltán mondják, hogy a két megkeresztelt között az érvényes házasság az egyben szentség, hiszen a Teremtő szándéka szerinti házasságkötésre irányuló akarat és a két félnek a megkeresztelt volta együttvéve már szentségi méltóságot ad az ilyen házasságnak. A gyakorlatban azonban sokszor probléma, hogy a felek valójában milyen házasságot akarnak kötni; tényleg azt akarják-e, amit a Teremtő és az egyház a házasság intézményével szándékozott. Ebben a kérdésben is további vitának, elmélyült tanulmányoknak van helye; azt hiszem, hogy itt sincs egyhangú vélekedés, hanem sokféle szempont merült föl. Szinte várható, hogy vagy a következő szinóduson, vagy akár azt megelőzően, vagy utána erről a témáról még további kutatások és viták fognak lezajlani. – Az elvált és újraházasodottak áldozásának kérdése gyakran fölmerül, különösen a világi média foglalkozik ezzel nagy terjedelemben. Ami a munkadokumentumban előkerült, az az volt, hogy ők nincsenek kizárva az egyházból, ugyanakkor nem lehet a szentségi házasság felbonthatatlanságáról tovább vitatkozni. Várható-e bármiféle változás ebben a kérdésben? – Az alapvető igazság tekintetében, amit Krisztus urunktól kaptunk, és ami a saját korában sem volt magától értetődő, hanem inkább nagyon is igényesnek és nagyon is kemény beszédnek hallatszott, nem hiszem, hogy az egyházon belül és a katolikus hiten belül vitát lehet folytatni – az viszont tény, hogy az újraházasodott elváltaknak, akiknek az első házassága valóban érvényes volt – mert itt erről a helyzetről van szó – a reintegrálása az egyházi közösségbe, az ő fogadtatásuk az különféle lehet, és nem az Eucharisztiában való részesedés az egyetlen. Anélkül, hogy a szentáldozáshoz járulhatnának, sok mindenben kivehetik a részüket a helyi közösségeknek az életében. – Az egyik alapvető kérdés a nemek különbözőségére vonatkozik, amelyet nem szabad eltörölni. Múlt szombaton Rómában óriási megmozdulás volt, családok, plébániák vonultak az utcára a gender-ideológia terjesztése ellen. Mi az egyház álláspontja ebben a kérdésben? – Azt hiszem, közismert, hogy mi az egyház álláspontja, hiszen a tanítóhivatal erről többször megnyilatkozott, és az előző szinódusnak a záró relatiójában is ebben a kérdésben teljesen világosan megjelenik az egyház tanítása, tehát a házasság definíciója nem változhat, az a teremtő tett része. – Bíboros úr, hogyan tovább, mik lesznek a következő lépések az őszi szinódus előtt? – A nyár folyamán érkeznek majd további hozzászólások most már a munkaokmányhoz; ez az az időszak is, amikor a bevezető jelentések és a szinódusi résztvevők hozzászólásainak a szövege elkészíthető, most már a munkaokmány egyes bekezdéseire, pontjaira utalva, tehát elkezdődik a konkrét felkészülés az őszi szinódusi találkozásra. A szinódusi tagoknak a megerősítése már nagyrészt megtörtént, tehát a püspöki karok által választott személyeket a Szentatya már megerősítette, még néhány konferencia esetében van ez hátra; ugyanakkor azonban a Szentatya által kiválasztott tagoknak, illetve a szinódusi szakértőknek a kinevezését később fogják csak nyilvánosságra hozni. A püspöki konferencia választása alapján Veres András püspök lett a szinódus tagja, illetve ha ő valami miatt mégsem tudna részt venni, akkor Bíró László püspök a helyettese. A XIV. rendes közgyűlésre 2015. október 4–25. között kerül sor a Vatikánban „A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban” címmel. A most bemutatott 78 oldalas munkadokumentum (Instrumentum Laboris) külön részt szentel a családok szociális és gazdasági törékenységének, ami a házasságok és a születések rohamos csökkenését idézi elő. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az egyház küldetésének tekinti a családok támogatását, de lelkipásztori gondoskodással kíséri az elváltakat és azokat is, akik házasságnak nem minősülő kapcsolatban élnek. Pasztorációs kihívásnak tartja a migrációt is. Fotó: Bókay László Magyar Kurír Nagyheti és húsvéti szertartások a püspöki és érseki székhelyekenA nagyhét és húsvét ünnepi püspöki liturgiáinak helyszíneiről és időpontjairól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálata tájékoztat.
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nagyszombat: Nagycsütörtök: Kaposvári Egyházmegye Nagyszombat:
Katolikus Karitász: karácsonyi ajándék rászoruló gyerekeknek2014. december 21. vasárnap 21:12 Gyermekek a gyermekekért címmel indított jótékonysági programot a Katolikus Karitász, melyben gyerekek ajánlják fel játékaikat rászorulóknak. Az édességgel, ruhaneművel kiegészült ajándékcsomagokat Erdő Péter bíboros és Mádl Dalma adta át 250 gyereknek december 21-én Budapesten.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében december 21-én vasárnap 15 órakor Erdő Péter bíboros és Mádl Dalma, a Karitász jószolgálati nagykövete 250 gyermeknek adta át a Gyermekek a gyermekekért program ajándékcsomagjait a Magyar Szentek Templomában a Szent Erzsébet Karitász Központ ünnepi délutánján.
A káposztásmegyeri Szentháromság-templomban december 23-án 16 órától mintegy 130 ajándékcsomagot osztanak szét. Pécsett a Néri Szent Fülöp Általános Iskola hátrányos helyzetű alsós diákjai kapnak ajándékcsomagot a Karitász munkatársaitól.
A Karitász számos helyszínen oszt meleg ételt, tartós élelmiszert, illetve fenyőfát az ünnepekre. December 19-én, pénteken a XVII. kerületi polgármesteri hivatal előtt 250 adag meleg ételt, valamint fenyőfákat és szaloncukrot osztott a szervezet a hajléktalanoknak és a rászoruló családoknak. Első ízben tudtak izolációs fóliát adni a hajléktalanoknak.
Az Egri Főegyházmegye területén 300 fenyőfát adományoznak a családoknak, illetve 500 élelmiszercsomaggal is támogatják a rászorulókat. Emellett az egri karitász napi 50 adag meleg étellel várja a hajléktalanokat. A pécsi Karitász 200 élelmiszercsomagot oszt szét karácsony előtt. Szegeden minden héten elindul a teajárat, amelynek keretében forró teát és szendvicseket osztanak az önkéntesek.
A Veszprémi Egyházmegye Karitász csoportja 350 csomag élelmiszerrel segíti a rászorulókat az ünnepek előtt, illetve 1,5 millió forint értékben állít össze további tartósélelmiszer csomagokat. A váci Szent Anna Karitász népkonyhát nyitott, ahol minden hétköznap 350 adag meleg étel várja a nélkülözőket. Szolnokon szerdán 50 fenyőfát osztanak szét, amelyek mellé mindenki 3-3 kilogramm almát és krumplit kap ajándékba. Fotó: Csapó Viktória Magyar Kurír A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Egyház közös nyilatkozata 2014. augusztus 19., kedd 11:25
Mély megdöbbenéssel és szomorúsággal értesülünk az úgynevezett Iraki és Szíriai Iszlám Állam (ISIS) által mérhetetlen brutalitással elkövetett háborús bűnökről, amelyek keresztényeket és más vallási kisebbségeket is sújtanak. Bár minden gyilkosság bűn Isten ellen, különösen is fájdalmas volt számunkra július elején a Szíriában, Aleppo mellett történt keresztre feszítésekről hallani. Az iraki keresztények lélekszáma a 2003-as amerikai invázió előtt 1,5 millió volt, mára 200 ezerre csökkent, és napról-napra kevesebb, a szíriaiakkal együtt.
Testvéri szeretetünket fejezzük ki a közel-keleti keresztények, a nigériai, szudáni és a világ más részein folyó üldözések áldozatai iránt és a magunk szerény lehetőségei között felajánljuk segítségünket.
Egyúttal nyomatékosan felszólítjuk a keresztény kultúrkör, a sajnos egyre kevésbé kereszténynek nevezhető Európa és Amerika kormányait, hatóságait, államközi szervezeteit, tegyenek meg minden tőlük telhetőt ennek az elfogadhatatlan helyzetnek mielőbbi megszűntetésére, mindenekelőtt a 21. században hihetetlennek tűnő brutalitás megfékezése érdekében. Egy olyan világban, amely mindezt eltűri, az emberi élet és társadalom alapjai rendülnek meg.
A Szentháromság Isten adjon bölcsességet és erőt mindnyájunknak, mindazoknak, akik ezért bármit is tehetnek. Addig is, amíg „…sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21, 4b)
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Steinach József, elnök Dr. Fischl Vilmos, főtitkár
Magyar Katolikus Egyház Dr. Erdő Péter bíboros Magyar lelkészek találkozója Rómában2014. május 9. péntek 18:09 A nyugat-európai magyar lelkészek május 5-9 között, Rómában, a világegyház szívében gyűltek össze szokásos évi konferenciájukra, Cserháti Ferencnek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyarok lelkipásztori szolgálatáért felelős püspökének vezetésével – tájékoztatta szerkesztőségünket Németh László olaszországi magyar főlelkész.A konferencia központi témája a család volt. Szentmártoni Mihály jezsuita professzor tartott két előadást, A házasság és a család lélektana, valamint A családtagok vallási igényeinek lélektana címmel, amelyeket élénk eszmecsere és vita követett. A résztvevők beszámolóikban tudósítottak a magyar missziók és egyházközségek lelkipásztori helyzetéről, különös tekintettel a konferencia témája szempontjából. Mindegyik beszámolóból kiderült, hogy a szabad munkavállalásnak köszönhetően a hívek létszáma az utóbbi években ugrásszerűen megemelkedett. A találkozó csúcspontját jelentette a Szent Péter sírjához történő zarándoklat, valamint Ferenc pápával a szerdai általános kihallgatáson történt találkozás. A találkozásról szóló korábbi írásunkat itt olvashatják. Fotó: Bókay László Magyar Kurír Ferenc pápa áldását küldi a külföldön élő magyaroknak2014. május 8. csütörtök 18:22 A május 7-i pápai audiencián jelen voltak a május 5-9. között Rómában megrendezett Európai Magyar Papi Konferencia résztvevői is, köztük Cserháti Ferenc püspök is. A Vatikáni Rádió interjút készített a külföldön élő magyar hívek főpásztorával.Cserháti Ferenc a rádiónak elmondta, hogy a konferencia idén a család témáját járta körül, és ez lesz majd az e hónapban megrendezésre kerülő kanadai magyar papi konferencia témája is. A főpásztor szerint a krízisek, a családok problémái világszerte ugyanazok, azonban a migránsok családjainál ezekhez hozzáadódik az a gond is, hogy ők általában egyedül vannak. Még ha családostul megy is valaki külföldre, akkor is meg kell birkóznia az idegenséggel, hiszen nincs nagymama, nincsenek rokonok, barátok, ismerősök. Ráadásul a migráns családokat, különösen a fiatal családokat nagyon lefoglalja a kenyérkereset, a megélhetés. Azoknak, akik nem elég átgondoltan mennek külföldre, különösen nehéz munkát keresni – véli a püspök. Magyar Kurír Húsvéti szentmisék a püspöki székhelyeken 2014. április 10., csütörtök 10:49 Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Nagycsütörtök:
Győri Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Hajdúdorogi Egyházmegye: Nagyhétfő:
Kalocsa-Kecskeméti Főgyházmegye: Nagycsütörtök:
Kaposvári Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Miskolci Apostoli Exarchátus
Pannonhalmi Főapátság: Nagycsütörtök:
Pécsi Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Szeged-Csanádi Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Székesfehérvári Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Szombathelyi Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Váci Egyházmegye: Nagycsütörtök:
Veszprémi Főegyházmegye: Nagycsütörtök: Az MKPK körlevele a 2014. évi nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésről2014. március 13. csütörtök 10:42 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia immár hagyományos módon az idei nagyböjtben is országos tartósélelmiszer-gyűjtést szervez. Az adományozásra buzdító körlevelet március 16-án, vasárnap hazánk valamennyi katolikus templomában felolvassák.
Kedves Testvérek! Egyházunk kétezer éve hivatásának tekinti, hogy gondoskodjék a szegényekről. Szentatyánk, Ferenc pápa is gyakran kiemelt feladatként beszél a karitatív munkáról, idei nagyböjti üzenetében így fogalmaz: „Mesterünket követve mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy tekintsünk testvéreink nyomorára, érintsük meg, vegyük magunkra és tegyünk konkrétan azért, hogy könnyítsünk rajtuk. A nyomor nem egyenlő a szegénységgel. A nyomor olyan szegénység, amelyben nincs bizalom, szolidaritás, remény. Háromfajta nyomort különböztethetünk meg: anyagi, erkölcsi és lelki nyomort. Az anyagi nyomor az, melyet általában szegénységnek hívnak, és azokat érinti, akik nem emberhez méltó körülmények között élnek: alapvető jogok nélkül, elsődleges anyagi szükségletek hiányában, mint az étel, a víz, a higiéniai körülmények, a munka, a fejlődés és a kulturális növekedés lehetősége. E nyomor láttán az egyház felkínálja szolgáló szeretetét, a diakóniát, hogy segítsen a szükségben, begyógyítsa ezeket a sebeket, amelyek elcsúfítják az emberiség arcát. A szegényekben és a legutolsókban mi Krisztus arcát látjuk. Ha szeretjük és segítjük a szegényeket, akkor Krisztust szeretjük és szolgáljuk.” (Ferenc pápa 2014. évi nagyböjti körleveléből) Ebben a szellemben kérjük a testvérek segítségét, amikor az immár hagyományossá vált nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést meghirdetjük. Ezzel egy ősegyházi hagyományt elevenítünk fel, hiszen az első század keresztényei a kenyértörésre hozták magukkal a szegényeknek szánt adományaikat. Az ő példájukat követve, kérjük, hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat és tegyék a templomban erre kijelölt helyre. A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk. Tudjuk, hogy a katolikus családok is nehéz helyzetben vannak, és anyagi gondokkal küzdenek. Ezért nem perselygyűjtésre buzdítjuk a testvéreket, hanem arra, hogy szerény lehetőségeikhez mérten tartós élelmiszerrel járuljanak hozzá a katolikus egyház segélyakciójához. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 23-től 30-ig. Adományaikat a karitász juttatja majd el a rászorulókhoz. A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük és legalább 1 kg adományt hozunk a templomba, újra nagyon sok családnak tudunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve. Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat! Ferenc pápa sorai biztassanak bennünket a nagyböjti időben a megújulásra és mások megsegítésére: „A Szentlélek (…) tartsa meg ezeket az elhatározásainkat, és erősítse bennünk az emberi nyomor iránti figyelmet és felelősséget, hogy könyörületessé váljunk és gyakoroljuk az irgalmat.” (Ferenc pápa 2014. évi nagyböjti körleveléből) Budapest, 2014. nagyböjt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Felolvasandó hirdetésként március 16-án, nagyböjt 2. vasárnapján minden szentmisén! Magyar Kurír
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
 |
 |
 |